Őszinte vallomás kismama fotózásomról

Bevallom, én is sokat gondolkodtam rajta, menjek, ne menjek... Rengeteg érvet felsoroltam magamnak azzal kapcsolatban, hogy a testem nem éppen a legdémonibb formáját mutatja. Még a hasamon is ott virítanak az első várandóságom ideje alatt szerzett lila csíkok, a combomon a narancsbőr és a lábaim is jócskán vizesednek már. Őszintén bevallom, nem igazán éreztem annak szükségességét, hogy ezt az állapotom megörökítsem. 

 

Majd összefutottam Andi barátnőmmel, aki másfél hónappal járt előttem a várandóságban és bűszkén mutatta nekem a kismama fotókból készült albumát. 

Melynek címe: Én kis zsebibabám: Sára.

 

S akkor, ott valami megváltozott. Olyan lelkesedéssel, büszkeséggel, túláradó örömmel mesélt a fotózásról, hogy beleültette a bogarat a fülembe. Minden kétségem elszállt a fotózással kapcsolatban. Nem látszódtak a vizesedő lábai, a narancsbőrét hosszú stólás kismama ruha takarta el, sugárzott a boldogságtól és gyönyörű volt, akár csak az esküvői fotóin.

 

Nem telt bele két nap és beütöttem a telefonomba a 06-30-2525-479 hívószámot, szívem majd ki ugrott a helyéről olyan izgatott voltam. Majd egy kedves, nyugodt női hang beleszólt. S ekkor már éreztem jó helyen járok, hirtelen összeszedtem magam és elmondtam, hogy lassan a 36. hétben vagyok és szeretnék kismama fotózásra jelentkezni. 

 

Ettől a perctől Timire bíztam magam és milyen jól tettem. Először is megbeszéltünk egy személyes konzultációt a stúdiójában. Ahol lehetőségem volt a kismama fotózáshoz ruhát választani. Wow, gyönyörű volt mind, alig tudtam választani. Igaz egy ruhát választhattam az alapcsomagban fotózáshoz, de annyira tetszett még egy hogy úgy döntöttem nem egy hanem két ruhában szeretnék fotókat készíttetni. A próba során Timi mindig szépen rám igazította a kismama ruhákat melynek, többsége uszályos, amibe egyedül elég nehéz lett volna belebújni, de ebben is segítségemre volt. Majd mobiltelefonnal készítettünk fotót a ruhákról és a végén kiválasztottam azt a kettőt amiben igazán hercegnőnek érezhettem magam.

 

Ezt követően átbeszéltük a kismama fotózás lehetséges helyszíneit, mit vigyek magammal és a lelkemre kötötte, hogy a páromat is vonjuk be a fotózásba, mert később sajnálni fogja, ha kimarad ebből az élményből. 

Hát, ekkor elém rajzolódott az én kedves párom botlábúsága, meg, hogy ő aztán végképp nem az a típus, aki egy órán keresztül ezt elviseli. Majd Timi felajánlotta, hogy elég csak az utolsó 15-20 percre odaérkeznie az én drága Attilámnak, s ekkor ismét megnyugodtam. Tudtam, hogy ennyi időt még kibír az én drága szerelmem.

Megbeszéltük, hogy a kismama fotózásra olyan ruhában jöjjön Ati, ami színben harmonizál a kiválasztott ruhámhoz. 

 

Majd eljött a fotózás napja, már előző nap nagyon izgatott voltam, de Timi tanácsát megfogadtam és igyekeztem előző nap pihenéssel tölteni, hogy még kipihentebb sugárzóbb legyek.

A stúdióban már vártak rám, a kozmetikus elkészítette az alkalmi sminkem, belenéztem a tükörbe és nem is ismertem magamra: ki ez a lány, úristen. Legutóbb az esküvőmön éreztem magam ennyire szépnek, s ez lelkileg teljesen feltöltött. Biztos voltam abban, hogy a várandóságom alatt egyszer sem éreztem magam ennyire magabiztosnak, dögösnek, mint a kismama fotózás alkalmával. 

 

Pózolás sem okozott gondot Kövér Timi folyamatosan segített, hogy hogy álljak, hova tegyem a kezem. S amikor valamit nem értettem egyszerűen csak felvette a pózt, amit nekem csak le kellett utánoznom. Na, nem azért mert olyan bonyolultak ezek a beállások, csak az elején még olyan bizonytalannak éreztem magam. De annyit beszéltünk és nevetgéltünk, hogy a végén már fel sem tűnt, hogy a vakuk villognak az expók röpülnek. 

A fotózást Attilám is jól viselte, már-már humorizált is néha. Ebből tudtam, hogy számára is komfortos a kismama fotózás.

Néhány nap múlva megkaptam digitális galériába a fotóimat. 

Atya ég, mintha nem is én lennék a fotókon. Annyira belemerültünk a nézegetésbe, hogy még megköszönni is elfelejtettem a képeket. Majd felvettem Timivel a kapcsolatot és kértem tőle vászonképet, amit az én kis babócám szobájába tettünk fel. 

A fotókat albumba rendeztük, ami mindig nagy sikert arat, baráti- és családi összejövetelek alkalmával.